Asztrológia szabadakarat.hu

Ufók, hitek, istenek…

asztrologia-19

Oktávtudat nélkül végtelenül bonyolult a világ. Az oktáv ismeretével válik minden világossá.

Tizenkétezer éves ezen emberiség tudati történelme. Tizenkétezer éven át változott a kultúránk, a társadalmunk és az istenképünk. Tizenkétezer éve egy olyan aranykor volt, mely minden vallás teremtésmítosza. Ekkor az Oroszlán csillagképben volt a Tavaszpont. Természetes volt az érzékszervek olyan nyitottsága, melyeket később és ma, csak a „beavatottak”, sámánok, mágusok, a szó eredeti értelmében vett főpapok tapasztalnak meg. Együtt éltünk az angyalokkal. Láttuk őket.

Olyan közeli volt a kapcsolatunk az oktáv egyel fentebbi lényeivel, hogy megtörtént a hiba. Olyan ismeretek és tudást kaptunk tőlük, ami nem felelt meg a mi világunk rezgésszintjének. Ez meg is bolondította az emberiséget. Erről szól az összes „tudás fájának gyümölcse”, és a „bűnbeesés” történet.
Az oktáv legmagasabb szintjén lévő teremtő tett egy kísérletet ennek újrarendezésére, s mikor a Rák jegyébe érkezett a Tavaszpont, özönvizet bocsátott a Földre. Az emberiség majd elpusztult, de a keveseknek megmaradt a tudásuk.
Ekkor a Teremtő felére csökkentette ezen emberiség fejlődésidejét, vagyis az előttünk lévő civilizációk 25920 éves „iskolája” helyett, csak alig több mint tizenkétezer évet adott az aranykori kezdettől.

És amikor a Tavaszpont belépett az Ikrek csillagképbe, hát megengedte, hogy kiteljesedjen az emberek ismerete. Felvirágzott Mezopotámia. Ikrek csillagkép alatt az istenkép is kettős: Izis Oziris. Virágkorát élte az emberi ismeret: matematika, asztrológia, társadalomtudomány…
Ikrek minőségben indult el a környezet megismerése, a hajózás, a kereskedelem. Megjelent a pénz, és ezzel a gazdaság és gazdagság olyan megélése, mely fokozottan veszélyes egy olyan létformában, melyre még nem volt alkalmas az emberiség mentális és tudatszintje.
Ebből fakadnak az összes vallás főbűnei.

A Tavaszpont – az Isten tervének világidőórája – átlépett a Bika csillagképbe.
Felvirágzott Egyiptom, ekkor volt a görög taurminoszi kultusz, és megjelent India vallásossága (így már érthető, hogy a Bika világidő alatt miért nem csirke, hanem a tehén a „szent” állat…). Ekkor jelentek meg a „Bika szarva között a Napkorong” ábrázolások, melyek arról adnak tanúbizonyságot, hogy ezen emberiség legalább tisztában volt vele, milyen minőségű időben él (ekkor járt a tavaszponti Nap az égi Bika csillagkép szarvai között).
A Bika szilárd Föld minőség, tehát minden megvalósítható létezésismeretet alkalmazóvá tud tenni. Nem véletlen, hogy ebben a világidőben tudtak a legtöbbet az anyagról, a testről. Ekkor művelték a legtökéletesebben a jógát, és hoztak létre máig érthetetlen, vagy félreértelmezett építményeket.
Test, lélek, szellem szintjén vált megismerhető a földi lét, s így minden „csodának” földi optikával felruházott istene volt.
De a Tavaszpont, Isten tanító órája haladt tovább az égen, és belépett a Kos csillagképbe.
A földi mesterek tudták, hogy új idő érkezik el, s mint ahogy Ehnaton, így mások is látták, hogy új hitvilágosodás jön el a Kos világidővel, az egy istenhit felismerésének ideje.
Ez a mózesi színrelépés, és a zsidóság egy istenhitének története. Nemzetben és hitben dúlt az egó, mely olyan vakságot okozott, ami által nem tudták meglátni azt, amire a leginkább vágytak. Ekkor volt az emberiség a legvakabb és legvágyóbb az oktáv magaslatából megnyilvánuló Istennel való kapcsolatra.

És ahogy a Tavaszpont haladt a Halak csillagkép felé, az Isten elérkezettnek látta az időt, hogy tanítását befejezve, megjelenjen az emberek előtt.
A Kos – Halak átlépés pontja a testet alkotás – az égi aszcendens – pontja, így olyan világidő érkezett el, melynek kezdetén testet alkotott a Fény, megjelent a Földön az Isten, megszületett Jézus.

Nyolc rétege van a teremtett világnak, ez az oktáv. Ebből hét az, mely a fizikai létet adja. Ez a hét csakra a testeden, a hét nap, a hét hang, a hét látható égitest a naprendszerben és a többi hét…
A nyolcadikat hívja az ember mennyországnak, nirvánának, meg ahány vallás van annyinak…

Fizikai szinten is megvan a hét világ a galaxisunkban. Mindegyik magasabb rezgésszinten van az alatta lévőknél – finomabb a test, magasabb az érzékelés és a megvilágosodottabb tudás -, és alacsonyabb rezgésszinten van a felette állóknál, melyeknek létezéstechnikáját és tudatszintjét nem érik fel „ésszel”. Mindegyiküknek van lakhelye – bolygólya, naprendszere -, és mindegyikük lefele lát és van hatással az alatta levőkre, de felfelé egyikőjük sem, mert nincsenek azon a tudati, mentális szinten. Az egészet az oktáv, a nyolcadik szinten lévő Teremtő „felügyeli” és irányítja.

A Föld, és a mi naprendszerünk az oktáv szintek legalja. Mi nem látunk lentebbi világokat, mert nincsenek. Testünk is jelzi helyünket, mert mi a gyökércsakrán szeretkezünk, és vérrel, fájdalommal szüljük gyermekünket. A magasabb rezgésszintű világokban, magasabb csakrákon történik mindez. Mint ahogy a fizikai lét is szenvedéstelenebb. A napfonatcsakra fizikai rezgésszintje feletti világokban – naprendszerekben – úgy születik a gyermek, hogy a szülő kilélegzi gyermekét. ( A magyar nyelv ennek a magasabb szintű világnak őrzi az emlékét. Ezért mondja újszülött látogatásakor a magyar, hogy: „Kiköpött anyja!”, vagy „Kiköpött apja!”) A Föld a legsűrűbb fizikai közeg, a legalacsonyabb rezgésszintű világ. Ez az univerzum lélekóvodája.
Minket látnak, és befolyásolhatnak mindazok, akik magasabb rezgésszinten élnek… más naprendszerekben, más bolygókon.. Meg van nekik engedve. De csak az oktávban létező Teremtő akarata szerint.

És itt van a földi lélekóvoda emberi istenhite, lelkesedése, kavalkádja, tört-én-elme, szenvedése és megvilágosodása.
A Halak világidőig el volt fedve a hétrétegű égbolt és az oktáv valósága. Őszintén hittünk a „felvigyázó” istenekben, és követtük tanításaikat, mert szükségünk volt rá. Mert az is sok volt a megvilágosodásunkhoz. Mert nélkülük, mint az óvodásnak az óvónő nélkül, nincs esélye túlélni a napot.
De eljött az idő, mikor kitárult az óvoda kapuja, és ahogy a Föld gyermekei, úgy az „óvónők” is meglátták az Istent.

A Vízöntő világidőben vége a tanításnak itt a Földön. Eltelt az ideje ennek az ember-is-ég-nek.

Egyből nem lehet a nyolcra ugrani, csak a kettőre. Ezért a Halak csillagidőig csak a legmegfelelőbb lépésekre adott óvó lehetőségeket az Isten az embernek.
Nem voltak hiábavalók az elmúlt korok „istenképei”, de azok csak a felettes, hétrétegű világok létezőinek segítségei voltak a földi emberek számára.
Nem véletlen, hogy ma már – amikor kétezer éve, hogy itt volt az Isten – olyan „felvilágosult” kutatók, mint Daniken, arról vannak meggyőződve, hogy intelligens civilizációk avatkoztak be a földi létezésünkbe, és sokaknak természetes az ufók jelenléte.
Az ufók ugyan azok, mint az elmúlt korok istenei. Igen, valósak. Ők azok, akik a fizikai lét felsőbb világaiból segítették a földi emberiséget, de nem azonosak a teremtő Istennel, aki a legmagasabb rezgésszintű oktáv magaslatból őket is létrehozta. Ezért is olyan eklektikusak. Tele vannak hisztivel, sértődésekkel, bosszúval, ragaszkodással, gőggel… mint az ember… mint minden lény, aki a teremtett világ oktáv alatti létezésében él. Csak a teremtő lehetőségeik nagyobbak, amit az ember csodának vél, az üzeneteik egyetemesebbek, ami az embert áhítatos belátásra bír, a megjelenésük káprázatosabb, mert magasabb rezgésszinten léteznek, a segítségnyújtásuk meglepőbb direktségű, mert mi itt nem tudjuk ugyanazt produkálni.
De ugyanolyan szenvedélybetegek és aljasok tudnak lenni mint mi. Olvasd csak el, ismerd meg a hindu, a görög istenek, vagy Jehova cselekedeteit. Mert gyümölcséről ismerszik meg a fa, cselekedeteiről az ember… és az „imádott isten” is…

Kétezer éve, az oktáv tudatszintről megjelent a Földön a felettünk lévő világokat is teremtő Isten.

Ma már tudnod kell, hogy kihez imádkozol.

Az ufó isteneid, az angyalaid, a „felettes éned”, vagy bármilyen oktáv közi lét teremtményeihez intézett kéréseid teljesülhetnek, csak nézz magadra, mitől vagy beteg, boldogtalan vagy csúnya, nemzetednek miért kell harcolnia, rettegnie, szegényen élnie…

Az ember azért van itt a Földön, hogy felnevelje lelkét a magasabb világok felé, hogy kivívja a tökéletesebb létezés érdemét.

A köztes világ „istenei” segíthetnek, de ma már, amikor feltárult előttünk a Teremtő oktáv világa, amikor megjelent köztünk maga a Teremtő, talán „ésszerűbb” volna a félmegoldások helyett a teljességet választani.

A teremtett hét rétegű fizikai világban van egy csodálatos ajándék: a szabad akarat.
Ez ugyanúgy megvan az ember eddig isteneinek vélt felsőbb világ lényeinek, mint nekünk. Ez a szabad akarat a dualitás, a testet alkotott lét próbatétele, mely ugyanúgy gát, mint esély a megvilágosodásra.

Ha a köztes világ „isteneihez” úgy ragaszkodsz, hogy képes vagy valamely más köztes világ „istenét” imádót gyűlölni, akkor beszorultál a szabad akarat csapdájába.
Ha az oktáv teremtő Istenének valóságával tudod szeretni embertársaidat és önmagadat, akkor következő tudati létedben a feljebb lévő fizikai világba juthatsz szereteted szerint.
És ha feljebb jutottál, akkor te is lehetsz segítő „istene” az alattad lévő világban létezőknek… gyermekeidnek, vagy szüleidnek, vagy barátaidnak, vagy mindazoknak, akik még ott maradtak… a földi világban.


Adatvédelmi nyilatkozat | Kapcsolat
©2013 Minden jog fenntartva! Kiss Zoltán