Asztrológia szabadakarat.hu

Osho azt mondta…

asztrologia-09

Vannak olyan születésű emberek – akik vagy lusták voltak, vagy túl odaadók, netán önbizalom hiányuk volt előző életükben, vagy más okból, de – akiknek olyan teremtő képességet adott az Isten, amivel, ha élnek, csodálatos dolgokat adhatnak a világnak, és boldoggá tehetik önmagukat.
Ha nem élnek ezzel a született képességükkel, akkor elszerencsétlenedik az életük, mert méltatlanná válnak önmagukhoz, és az Isten általuk képviselt szeretetéhez.
Hogy kinek ilyen a születése, az a horoszkópjából nemhogy felismerhető, de üvöltenek ennek a jelei.

Rendszerint jó szándékú és példakövető az életük. De épp ezzel, a példakövető megfelelésükkel ássák el magukat. Mindig keresik a forrást, a bölcseletet, a mestert, és soha nem találják meg. Ezt persze kényszeresen tagadják, és állandóan rajonganak valakiért, idézik szavait, tanításait. Ami a legrosszabb, hogy ezek szerint próbálnak gondolkodni, élni, megfelelni. Holott olyan zsenialitással bírnak, ami minden példakép és tanító felett áll. Nem feltétlenül a lexikális ismeretben, hanem a saját létezés értelmük megismerésében, a lehetőségeik megvalósításában.

Ezek az emberek zsenik, csak nem tudnak róla, vagy nem vállalják.

Egy ilyen zseni születésű barátommal beszélgettem Kazincbarcikán egyik nap déltől a másik nap hajnaláig otthonának konyhájában. (Nagyon jó nála lenni. Csodálatos ételeket készített, és nagyon jó bort ittunk – mert a zseni, mindenhez ért.) Fürödtem a szavaiban, mert nagyon sok mindenre rávilágít, és úgy fogalmazza újra gondolataimat, hogy egy teljesen más látásmóddal értelmezi mindazt. Nagy élményű szellemi kaland vele beszélgetni.
De az ő élete sem kiteljesedett, aminek mércéje, hogy nem boldog.
Nagyon sok témájú és léptékű volt a beszélgetésünk, és örömmel hallgattam hosszas fejtegetéseit.
De egy idő után, amikor már minden felvetésemre úgy kezdte a válaszát, hogy: „- Osho azt mondta…”, akkor egy álomkép jelent meg előttem. – Ráborítottam a konyhaasztalt, ő a földre esett. Addig rugdostam a torok csakráját, amíg már nem tudott beszélni, aztán lesöpörtem az összes könyvét a polcáról és kihajítottam az ablakon az esőáztatta mocskos utcára… –

Az álomból visszatértem. Ő folytatta az idézeteit. Éreztem, hogy valamit mégis csak kell tennem tudati jelenemben.
Nagy levegőt vettem, és leüvöltöttem a fejét a nyakáról… belé szorult a szó. Aztán megfenyegettem: – Ha még egyszer meghallom a zseni barátomtól azt, hogy „Osho azt mondta”, akkor befejezem a beszélgetést és elmegyek aludni! (Néha, amikor kijövök a sodromból, nagyon kemény tudok lenni..)
Ezek után már csak önigazolások következtek, így el is mentem aludni.

Nagyon kemény a zsenik élete. Hosszú lehet az út, amíg felismerik magukat, és csak ezután jön a nehezebb feladat: vállalni a tehetségüket és aszerint élni. Nagy bátorság kell a felismeréshez.
Ne keressék a forrást, mert az bennük van, ne mások bölcseletével gondolkodjanak, mert több a sajátjuk, és ne keressenek mestereket, mert az közelebb van, mint gondolnák – ők maguk azok.

Lehet olvasni, megismerni keleti, vagy nyugati, északi, vagy déli bölcseket. De az ő szavaik csak információk a zseninek, világképet, hitet nem tudnak adni nekik. Ha a zseni mégis az ő világképükben, hitükben akar élni, akkor szerencsétlen lesz, aki méltatlan a saját születéséhez.

Ugyanúgy van ez nemzet szintjén is. Egy nemzetnek más népek ismerete, bölcsessége információt adhat, de más nemzetek világképe és hite teljes pusztításba sodorhatja.
A magyaroktól keletre van a kínai birodalom, nyugatra a római birodalom maradványa.
A magyar nyelv ugyanúgy üzen, mint a csillagos ég. Keleten a kín, nyugaton a rom – lehet választani.
Mint ahogy azoknak az embereknek is, akik nem a saját képességeiket, saját tehetségüket választják, hanem másokat idéznek, és mások szavai szerint alkotnak világképet, hitet maguknak. Sokan nem bánnák, ha ez csak a saját bajuk lenne, és gyáva elkötelezettségükkel nem ostoroznának másokat.

A keleti, vagy nyugati bölcs információt tud adni a magyar embernek, de tanítást nem.
A magyaroknak a tanítás ott van a szívükben, a nyelvükben.

Egyébként olvastam minderről egy nagyon jó gondolatot, úgy emlékszem Osho mondta, hogy…
Jól van na,… hülye vicc volt…


Adatvédelmi nyilatkozat | Kapcsolat
©2013 Minden jog fenntartva! Kiss Zoltán