Asztrológia szabadakarat.hu

Mese a ruháról

SAM_0235

 

 

 

 

 

Ruha. Magyarul: viselet.
Amibe öltöztél, amit viselsz, azonképp viselkedsz.

Ez természetesen érthető a hétköznapjainkban. Ha tréning ruhát veszünk fel, akkor sportolni fogunk. Ha öltönyt veszünk fel, akkor komolyak leszünk, mert tárgyalunk, vagy jelentős eseményen veszünk részt. Ha pizsamát veszünk fel, akkor elmegyünk szuszókálni a paplan alá. Ha fürdőruhát veszünk fel, akkor beleugrunk a vízbe, és átadjuk magunkat a napsütésnek.
Nagyestélyiben tündökölnek a nők, egyenruhában határozottak a férfiak.
Persze van, aki öltönyben alszik, és melegítőben megy tárgyalni, vagy színházba, és egyebek, de most hagyjuk az ostoba, vagy csak lázadó hülyeségeket…
Mielőtt felveszed a ruhádat, már tudod, hogy milyen „szerepre” készülsz, mi lesz a feladatod, miként fogsz viselkedni. Az élethelyzet programját „megírod”. Majd beöltözöl, és elkezdődik a kaland, melyben alapvető helyzetek meg vannak „írva”, de amikor már csinálod, akkor dől el, hogy miként állsz helyt.
Ha sport ruhába öltöztél, a sportpályán, ha öltönybe öltöztél a tárgyaláson, ha nagyestélyibe a bálon, ha fürdőruhába, a strandon.
És lehet a sportpályán, a tárgyaláson, a bálon, vagy a strandon is sikeresen, boldogan lenni, mint ahogy szerencsétlenül elbukni. Na ez az, ami már nem a ruhán, vagy az „írott” programon múlik, amire felkészültünk és amire beöltöztünk.

Elmondom az emberi létezés meséjét a ruháról. Arról a ruháról, melyet születésedkor fölvettél.
Hogy érthető, vagy befogadható legyen a mese, csak annyit kell – és lehet – tudni, hogy Te mindig is voltál, a születésed előtt is, és leszel ezen születésed halála után is.
Tehát, amikor – már – vagy, és készülsz leszületni erre a Földre, megírod az életedet – nagyon sok angyali segítséggel. Mint ahogy elhatározod (itteni tudatodban), hogy ma biciklizni fogsz.
Mint ahogy a biciklizés előtt felveszed a sportcipődet, a sport ruhádat, és az utivizedet, a telefonodat és a kulcsaidat sem hagyod otthon, s mint ahogy kiválasztod azt is, hogy kivel, kikkel teszed meg a biciklitúrát,
ugyanúgy tervezed meg leszületésed előtt az életed útját, és öltözöl be erre a feladatra. Felveszed a fizikai testedet, a nemedet, a pszichés karakteredet, mindazt akinek ezen túra alatt képzeled, és látod magadat. Pont olyan „ruhát” vettél fel, amelyik a legalkalmasabb neked erre az útra.
Az indulás előtt megtervezted az életed állomásait, mint ahogy a biciklitúra pihenőit, felkeresendő helyeit.
Hogy menet közben mikor melyik kihívást hogyan oldasz meg, az rád van bízva.
Van determináció, mint ahogy van szabad akarat is.
A determináció az, hogy most biciklizel, vagy tárgyaláson, netán a strandon, vagy esküvőn, vagy temetésen vagy. Aki a determinációját nem fogadja el, és úgy viselkedik egy temetésen, mintha a strandon lenne, az elméjében eltévedt.
Aki nem tudja, hogy „hol van”, az talán nézze meg, milyen ruha van rajta. S abból biztosan rájön, hogy atlétikai versenyen áll a startvonalnál, vagy felelősség teljes tárgyaláson vesz rész, vagy örömteli időtöltésre alkalmas strandon van éppen.
Az embernek, erre a születésre felvett ruhája az önismerete.
Amikor bicikli túrára készülünk, az nem megrázó, amikor fel kell ülni a bringára, mert emlékszünk az előző napokra is, amikor mindezt elterveztük.
Amikor a Földre születünk, ez az emlékezet megszűnik – okkal, céllal. Ezt hívják karmának.
Hogy útja során ki miért szenved, az nem véletlen. Mert az emberi tudatban nincs, az égi tudatban van igazság. (Erről készülök írni, ami elég megbotránkoztató lesz sokaknak. Mert „teszteltem” a környezetemben lévő, személyemet szerető emberek között a kapott gondolataimat a karmáról, és még az értelmes, jószívű embereknél is a megértés falaiba ütköztem. Nekem ez csak annyit üzent, hogy még nem tudom mindezt megfelelő módon átadni…, vagy azt, hogy nem kell ezzel törődnöm.)
Amilyen ruhát veszel fel, arra készülsz.
Amikor az ember sportol, tárgyal, strandon, bálban, temetésen van, mindig más a viselete, s így a viselkedése. De ő maga ugyanaz. Eszébe sem jut, hogyha vége a bicikli túrának, akkor neki is vége van. Lezuhanyozik, felveszi a pizsamáját, és megy aludni. És eszébe sem jut, hogy nem kel fel. És amikor felkelt, felveszi az öltönyét, és megy tárgyalni. És eszébe sem jut, hogyha a tárgyalásnak vége, akkor neki is. Hanem átöltözik. Veszi a farmerját, pólóját, és elmegy a haverokkal sörözni… És úgy viselkedik – nagyon helyesen -, amilyen ruhában van.
Az ember nem tud, és nem is kell neki másképp viselkednie, mint amilyen ruhában van. Mint amilyen a született karaktere fizikailag, lelkileg, szellemileg. Mert erre az életre „öltözött fel”. S, ha ruháját leveti – úgy mondják itt a Földön, hogy „meghal” -, ő az marad, ami mindig is volt. És elkezdi tervezni, hogy „holnap” mit csinál, és kikészíti az arra megfelelő ruháját. És amikor eljön a pillanat, akkor fel is veszi. És elmegy a bicikli túrájára, a színházba, a tárgyalására, a strandra…, mint ahogy leszületik újabb életére, az általa kiválasztott ruhában, fizikai képében, karakterében, pszichéjében.
És biztos, hogy a legalkalmasabb ruhát választotta, következő jelenlétéhez, feladataihoz, élményeihez.

Kívánom, hogy érezd komfortosan és kényelmesen magad jelen életedre választott „ruhádban”, s legyen ez büszke viselet ittlétedig, melyben ugyanolyan boldogan tudod végezni dolgaidat, mint amilyen boldogan készültél erre az útra!
Amikor ennek az útnak vége lesz, neked biztosan nem. Majd ruhát cserélsz, egy újabb olyan kalandra, amelyről most még fogalmad sincs…

Kiss Zoltán
szabadakarat.hu

Legutóbbi írásaim


Adatvédelmi nyilatkozat | Kapcsolat
©2013 Minden jog fenntartva! Kiss Zoltán