Asztrológia szabadakarat.hu

Mennyibe kerül?

asztrologia-16

Pénzben? Netán idődben, figyelmedre fordított energiádban, áldozatvállalásaidban, méltóságodban, vagy alázatodban, esetleg kihasznált odaadásod lelkiismeret furdalásaiban?

Miért és mivel fizetsz? Ugyanolyan súlya van ezeknek, mint ahogy annak is, hogy kinek.

A kereskedelem kenyere a szükség. Olyat kínál, amire neked szükséged van, vagy felkelti benned az igényt arra, amire eddig sem volt szükséged.
Lehet kereskedni élelmiszerrel, műszaki termékkel, vagy bármilyen fizikai tárggyal, mint ahogy ismeretekkel, reményekkel, hittel, vagy félelmekkel is.
Ha tárgyakat vesz az ember, azt olcsón megússza, mert csak a pénzébe kerül. Az ismeret, a remény, a hit, a félelem, vagy a hiúság sokkal többe kerül, mint amennyi pénzt fizetett érte. Mert ezekért már az idejével, a méltóságával, a lelkével és szellemével is fizet az ember, nagyon sokat úgy, hogy talán észre sem veszi.

Fizetünk figyelmünkkel olyanoknak, akiket csak saját maguk érdeklik, de csak úgy tudnak létezni, ha találnak valakit, akinek idejét elveszik a saját önigazolásaikra.
Fizetünk pénzünkkel, hitünkkel olyanoknak, akik felébresztik félelmeinket, és egyedüli megoldásként magukat ajánlják.
Fizetünk pénzünkkel, lelkünkkel olyanoknak, akik hülyének tartanak minket, és el akarják adni nekünk a saját ismereteiket.
Fizetünk pénzünkkel, létezésörömünkkel olyanoknak, akik lelkiismeret furdalást keltenek bennünk, és megmondják, hogy ki az Isten.
Fizetünk pénzünkkel és önbecsülésünkkel olyanoknak, akik úgy lépnek fel, hogy csak ők tudják megmondani, kik vagyunk és mi fog történni velünk.

Fizetünk mindenért, mert a Földön mindenért fizetni kell. Amit „megveszünk”, amire áldozunk a pénzünkön túl az időnkbe, és a méltóságunkba is kerül.
Ha kenyeret veszünk, azt megesszük, és ha jól esett, veszünk ott újra. Ha ismeretet veszünk, azt alkalmazzuk, és ha segítette az életünket, majd újabb kérdéseink merülnek fel, akkor ehhez a forráshoz fordulunk újra. A kenyérnél könnyen döntünk, mert meg tudjuk ítélni, hogy ízlett, vagy sem. Az ismeret „vételnél” csak kevesen tudják megítélni, hogy az számukra hasznos volt, vagy sem. Azért csak kevesen, mert a többiek még elhiszik, hogy a „mester” tudja egyedül, hogy vele mi van és mi lesz. A többiek még úgy hiszik, hogy a „mester” szavai, tananyaga, vagy instrukciói szerint kell élniük az életüket. A többiek még azt hiszik, hogy ha elakadtak az életükben, csak a „mester” tud útmutatást adni nekik.

A kevesek megismerik az égbolt jeleit és az ima csillagüzeneteit. Tudják, hogy életük feladatát csak maguk végezhetik el. Tudják, hogy bárki, aki félelmet, vagy lelkiismeret furdalást kelt bennük, azt lenéző mosollyal el kell kerülniük. Tudják, hogy senki sem több náluk, így kinevetik a „titkokat ígérő mestereket”. Tudják, hogy miért, mivel és kinek fizetnek, mert értékén ismerik pénzüket, hitüket, méltóságukat és önbecsülésüket.
A kevesek tudják, hogy mindenki felett ugyanaz az égbolt van. És ebben a boltban egyenrangú vásárló mindenki. Jézus mennybemenetelekor kiáradt a szentlélek, mindenki annyit vesz belőle, amennyit akar.

Mert akarni kell. Ez a Tűz eleme.
„És a hagyatkozás, a szeretet törvénye?” – kérdezik az ezoteristák és a hívők, mert ők nem tudják, hogy az akarat, a szeretet teremtő erejének a fénye.
Számtalan kisiklott életű, szerencsétlen és boldogtalan ezoterista és hívő van. Ők méltatlanok a saját születésük cselekvő tehetségéhez.
Ők nem tudják, hogy a Tűz minőség három életterületen is jelen van születésükben. Ők nem tudják, hogy a saját létezésélmény (Kos), a saját tehetség (Oroszlán) és a saját világkép és meggyőződés (Nyilas), milyen entitást ad életükhöz, milyen életterületen és miként alkothatnak olyat, amit csak ők tudnak egyedül.
Minden embernek ott van ez a három teremtő minőség az életében, és végtelenül szánalmas, ha ezt nem éli meg, mert méltatlanná válik saját születéséhez.

Ezek a Tűz területek az Isten olyan segítségei számunkra, mint ahogy mi adunk minden eszközt gyermekünknek a homokozóban arra, hogy felépítse a legszebb várat. És ugyanúgy szomorú az Isten, mint mi, amikor azt látjuk, hogy a gyermekünk nem használja a saját eszközeit, hanem mások elképzeléseinek asszisztál, s így az ő vára soha nem épül fel. A kicsi felismeri a nap végén, hogy más dicsőségét ünneplik, de neki nincs vára. Sírni fog, s mi így visszük haza a homokozóból. Megvigasztaljuk, elbeszélgetünk, beláttatjuk vele, hogy minden eszköze megvolt a saját elképzeléseinek megalkotására, aztán másnap újra elvisszük a homokozóba – hátha most megteszi azt, amire képes.

Az ember is így éli le az életét, aztán ne hibáztasson másokat, ha élete végén rájön, hogy nem tett semmit, amit létezése, tehetsége és hite okán megtehetett volna a maga és a világ örömére.
De holnap is lesz nap, újra megszületünk, és kimegyünk a világot jelentő földi színpadra, mint a gyermekünk a homokozóba…

Amikor életünk végén hazaérünk, tudni fogjuk, hogy mi mennyibe került, és hogy megérte-e. Mennyibe került az időnk, a figyelmünk, a lelkesedésünk, az önbecsülésünk, a méltóságunk, az ájulatunk, a ragaszkodásunk, a büszkeségünk, a hiúságunk, a bölcsességünk…

A Tűz eleme a cselekvés és annak a gyümölcse. Ezt komolyan kell venni, mert a többi csak duma. Komolyan csak akkor tudod venni, ha cselekedetedben nem csak a célt, hanem magadat is látod.

Beszélgettem egy emberrel. Kezdetben nem lelkesedtem a szavaiért. Fél órán keresztül beszélt magáról saját igazolásokkal, igazságokkal, viccekkel, szenzációkkal. Amikor jött egy pillanat, hogy végre én is szólhassak, akkor megkértem, beszéljen – az addig már említett – hobbijáról. Ugyanabban a stílusban kezdett erről is beszélni, de hirtelen félbe hagyta mondatát, és egy olyan kincset szólt, ami orvosolta addigi minden előítéletemet.
Szavait útmutatásként adom mindenkinek.
Azt mondta: „- Ha valamit csinálsz, azt vagy komolyan veszed, vagy nagyon sokba kerül!”.


Adatvédelmi nyilatkozat | Kapcsolat
©2013 Minden jog fenntartva! Kiss Zoltán