Asztrológia szabadakarat.hu

És ez már biztos

DSC00079

Mindenki a maga fogalmi köreiben határozza meg, és látja a világot.
Ugyanazokat a szavakat és fogalmakat használjuk írott, vagy verbális kommunikációnkban, és természetesnek vesszük, hogy ezeket mások is pont úgy értik. Aztán kiderül, hogy nem, sőt súlyosan nem! Értetlenséget és félreértéseket szül az a tény, hogy minden egyes szót csak úgy tud értelmezni az ember, amilyen a gondolkodása, az érzelme és az akarata.
Vannak látszólag egyértelmű szavak, mint az apa, anya, alma, a jó, a rossz, az igen, a nem, vagy a kenyér, de még ezek hallatán is annyi az értelmezés, ahány ember hallja. Aztán jönnek az olyan szavak, melyeken belátjuk, hogy mindenki „kicsit” másként értelmezi, mint a szabadság, a munka, a felelősség, a tehetség, a szolidaritás, vagy az Isten. De minden elképzelésünket felülmúlja a valóság, amikor szembesülünk a ténnyel, hogy mennyire másként értelmezi ezeket más, mint mi.

A kommunikáció a legalattomosabb, ezért a legvéresebb harcművészet. Legtöbbször (de mondhatnám, hogy mindig, kivéve a szélhámosokat és manipulálókat) azért, mert jó hiszemű naivsággal használjuk, amire az ad okot nekünk, hogy „hát természetes, hogy úgy értik, ahogy mondom”.
Aztán kardot ránt, akinek mondtad. Mert érti ő, hogy miről beszélsz, csakhogy úgy érti a szavaidon át, amilyen az elhangzott szavakról alkotott gondolkodása, érzelme, és akarata. Meg amilyen a tanult, vagy tapasztalt ismerete, élménye arról a szóról, amit te naivan közöltél vele.  És elindul egy olyan háborúság, melynek csak az a kiváltó oka, hogy saját szavaiddal mondtad el a gondolataidat, így nincs neki nagyon ínyére, holott a szavaid mögött lévő üzenetet ugyanúgy szereti, mint te. Csak nem érti, hogy miért így mondtad. Ezért hát, nyílván megöl, vagy csak megharagszik.

A csillagos égen lévő jegyek, bolygók, életterületek és fényszögek ugyanúgy egyek minden ember számára, mint a szeretetüzenetű gondolatok. Csak, amikor kommunikálunk, ezeket is ki kell mondani… szavakkal. És akkor már borul az értelmezés, mert mindenki másként gondolkodik, érez és akar egy fogalom kimondott szavának hallatán. Ebből fakad a hagyományos asztrológia aljas sötétsége, ami megköveteli a dogmákat, ami szavakba zárja az égbolt jeleit „mert ez azt jelenti!”
Olyanokat mondanak, hogy „- Szaturnusz , így ártó a Rákban és az Oroszlánban”, meg, hogy „- a Mars rossz helyzetben van a Mérlegben”, vagy, hogy „ – Tizes Házas uralkodód Szaturnusz kvadrátjánál soha nem lesz sikered”, és egyéb sátánista mocsok!

Hallgatóim között volt egy hölgy, aki mestere a grafológiának. Elvégezte a három napos asztrológia tanfolyamomat. Meglátogattam a munkahelyén, ahol embereket fogadott tanácsadásra. Nagyon izgult, mert egy olyan embert várt, akinek asztrológiai tanácsot is akart adni a születési képletéből. Visszamentem hozzá a konzultációja után, és egy sugárzó arcú boldog embert láttam! Elmesélte egy-két részletét a konstellációknak, és azt, hogy mit látott. Olyanokat mondott, amit én az életben nem mondtam volna, csakhogy minden állítását igazolta a tanácsát kérő, és boldog felismerésekkel köszönte meg neki útmutató szavait!
Mert Igen! Ez a lényege a csillagos égbolt ismeretének! Ő három nap alatt tanulta meg az égbolt jeleit, és értette azok üzeneteit! Volt annyira bölcs, hogy nem félt érezni és látni, s mikor szólnia kellet, azt mondta, ami hallgatójának szívéhez ért, így segítette őt aktuális kétségeinek megoldásában. Olyan volt ekkor, mint egy kislány, akivel megtörtént a csoda. Én meg tudtam, hogy meg is történt!

A szavak nagy csapdák. De rájuk is igaz a szeretet törvénye. Aki tiszta szívvel szól, és nincsenek benne félelmek, annak szavai eljutnak a közlő felé, és nagyon sokat segítenek.
De a megtörtént csoda nem szül másikat. Új kérdező, új világ. Ha a tanácsadó nincs toppon, nem ura a félelmeinek, gátló gondolatainak, akkor minden ismeretével is csak egy megfogalmazhatatlan katyvaszt lát a kérdező horoszkópjában. A legnagyobb aljasság, ha ilyen állapotában mégis tanácsot ad.
A „hagyományos asztrológia” művelőinek nincsenek ilyen problémáik, mert gátlás, és lelkiismeret-furdalás nélkül ontják a mérgező sablon dumájukat az ügyfeleik szemébe.

Ott van az emberben az évezredes tapasztalati tudás, az öröklétének szellemisége, a lehetőség, hogy ezeknek kapuit megnyissa, mint ahogy az is, amivel lelkének még meg kell küzdenie. És mindezt kénytelen lebutított szavakban elmondani, és ennek érthetetlen következményeivel szembesülni.
Nehéz kenyér szólni, talán ezért tartják az ősök bölcsességnek a hallgatást.

De az élethez kellenek a szavak. A szavakhoz kell a bátorság. A szavakhoz kell a felelősség. A szavakhoz kell a jelenlét tudat. És igaz minden kijelentés – annak, aki mondja. Ezért pedig teljes oktalanság megharagudni rá. Ha nem tetszik, vagy másképp érted, az meg csak a tiéd.

A lényeget úgyis látja az ember szíve, még ha korlátoltságai miatt helytelen szavakat is használ, vagy helytelenül értelmezi mások szavát.

 

Egy irodalmi műsort hallgattam a rádióban, valamely könyvből olvastak fel részleteket. Egy kisfiú elbeszélése volt gyermekkorából. A szülei elváltak, és az édesanyja vett neki egy kutyát, aki majd játszik vele apuka helyett. A kisfiú úgy konstatálta a helyzetet, hogy ez a kutya kisebb, mint az apukája, meg négy lába van, de hát, jó lesz ez is.
A gyermek nagyon megszerette a kiskutyáját, aztán történt, hogy a kiskutya megbetegedett. Erről a következőképpen számolt be: „ Bizonytalanok voltunk, mert nem tudtuk, hogy mi a baja a kutyusomnak. De csak addig, amíg a doktor bácsi meg nem vizsgálta, mert ekkor megtudtuk! Kiderült, hogy valami külföldi betegsége van. Azt mondta a doktor bácsi, hogy: Diagnózis. És ez már biztos.”


Adatvédelmi nyilatkozat | Kapcsolat
©2013 Minden jog fenntartva! Kiss Zoltán