Asztrológia szabadakarat.hu

Asztrológiai tanácsadás

DSC00081

Találkoztam egy emberrel. Azt mondta, hogy: – Jó napot kívánok!
Én is üdvözöltem, és szóba elegyedtünk. Útbaigazítást kért, mert még nem járt a kerületünkben, és a hivatalt kereste. Mondtam neki, hogy merre van. Megértette, és megköszönte.
Toronyiránt indult volna a hivatal felé, mikor én utána szóltam: – Kérem, a hivatal két megállónyira van, ha visszamegy száz métert, ott felszállhat a buszra, ami pont a hivatal előtt teszi le. – Ezt is megköszönte, és elindult a buszmegálló felé. Én meg vele tartottam, mert arra volt a bolt, ahová igyekeztem. Rövid utunk együttlétében beszélgettünk.
Elmondta, miért megy a hivatalba, én meg elmondtam, miért megyek a boltba. Rizsem volt otthon, és valami zöldséget akartam venni, hogy egy jó szaftos rizottót készítsek.
Pazar ötletekkel és tanácsokkal látott el, hogy milyen zöldségeket vegyek, azokat hogyan készítsem el és mikor rakjam a rizshez.

Hirtelen eszembe jutott, hogy ebben a buszmegállóban két busz is megáll, de csak az egyik megy a hivatal felé. Megvártam vele az első buszt, ami éppen jó volt neki. Azután, tanácsát megfogadva vettem meg a zöldségeket, és nagyon jó rizottót készítettem.

Majd munkához láttam. Válaszoltam a neten hozzám intézett kérésekre, levelekre, és időpontokat egyeztettem a személyes konzultációkra.
Úgy tudják az emberek, hogy asztrológus vagyok. Csillagismerettel adok választ a hozzám fordulók kérdéseire.
Az asztrológiai tanácsadás úgy néz ki, hogy egy ember tőlem várja kérdéseinek válaszát. Én, aki érteni vélem az ég jeleit, ezen ismereteimmel válaszolok a kérdezőnek.
Nagyon faramuci, lehetne akár vicces is, de kedvemre nem való ez a helyzet. Mert a legtöbb esetben túlzott alázat és figyelem van a kérdező szemében. Tényleg úgy gondolja, hogy én megmondom neki, hogy vele mi van és mi lesz.
És szomorúan jogos ezen hozzáállása, mert azt is elmondom neki, hogy vele mi volt.
De ő nem tudja, hogy én mit tudok. Ő nem tudja, hogy azt ő is tudhatná. Ő azt hiszi, hogy én látok. Ebben igaza van, csak azt nem tudja, hogy ő is láthatna. Láthatná a saját életét, jobban, mint bármelyik asztrológus.

A hivatalt kereső ember is kérdezett. Mert olyan területre tévedt, amit nem ismert. De ha lett volna nála térkép, és ismerte volna a térkép jeleit, akkor nem kérdezett volna engem, hanem egyenesen tartott volna célja felé.
A földre született lélek térképe a horoszkóp. Aki ismeri a jeleit, az nem kérdez asztrológust, vagy látót, vagy jóst, hanem maga halad a céljai felé.
A hivatalt kereső ember nem nézett fel rám, nem ájult el tőlem. Ismeretlen területen járt, és bennem csak azt látta, hogy én tudom, merre találja célját. A tőlem kapott információt tisztelettel megköszönte, és bízott bennem, hogy jó irányt mutattam. Egyszerűbb volt kérdeznie engem, mint térképet venni, és magát elirányítania. De mindketten tudtuk, hogy nélkülem is megtalálta volna célját, csak több utánajárással, botladozással, idővel…

Amit az asztrológus tud, az nem emeli az asztrológust a kérdező fölé. Mert amit az asztrológus tud, azt bármelyik kérdező tudhatja. És meggyőződésem, hogy minden ember saját maga tudja a legteljesebb választ életének kérdéseire.

Én ezért tanítom a csillagos ég jeleit szívesebben, mint hogy megmondjam másoknak, velük mi van.
A személyes tanácsadás olyan, mint a földi élet. Tele van boldog pillanatokkal, amikor a célba érkezett ember visszaigazolja sikereit, és érthetetlenséggel, amikor a cél előtt felhív, hogy most milyen holdállás van, mert nem tudja, hogy jobb, vagy bal lábbal lépje át a küszöböt, és milyen sorszámot húzzon, „- mármint számmisztikailag értve, Zoltán…”

Mert vannak kérdezők, akik figyelnek szavaimra és saját belátással helyes útra térnek, és vannak kérdezők, akiknek csak azért kellenek a – meg nem hallgatott – tanácsaim, hogy önigazolást kapjanak szerencsétlenségükre.
És én válaszolok mindenkinek. Az öntudatának igazságaiban vergődőknek, a szerencsétlenségüket másokra vagy az istenre terelőknek, az önigazolásukat keresőknek, a személyemet kisajátítani készülőknek csakúgy, mint az élethelyzetüket, és benne önmagukat megértő, információkra nyitott élőknek…

Ma is elkészítettem azt a rizottót, mielőtt elkezdtem írni. Azt a rizottót, melynek ötletét útbaigazításomkor kaptam. Azt a rizottót, melynek receptjét segítségnyújtásom hálájaként kaptam. Most, hogy az írást befejeztem, megyek és megeszem mindet!


Adatvédelmi nyilatkozat | Kapcsolat
©2013 Minden jog fenntartva! Kiss Zoltán