Asztrológia szabadakarat.hu

A zongorista

DSC00123

Első olyan összejövetelünket szerveztük, amely számtalan előadásunk után arról szólt, hogy egy előadó felvet egy témát, fél órát beszél róla, majd a hallgatóság folytatja egymással és velünk a gondolatsort.
Ezt azért találtuk ki, mert az addigi előadásaink szüneteiben, és az előadások után számtalan, és igen tartalmas beszélgetéseink voltak a hallgatókkal a folyosón, a parkolóba, az utcán..
Olyan gondolatok, mondatok hangzottak el, melyek miatt legszívesebben visszahívtunk volna mindenkit, hogy ők is hallhassák.

Elérkezett hát az első alkalom. A meghirdetett hely két bejáratú volt, és a házszám alatti kapu zárva. Így kint álltam a kapu alatt, és minden érkezőt tájékoztattam a másik bejáratról. A gyülekezők vidámak voltak és izgatottak. Aztán érkezett egy szenvedélytelen arcú férfi.
Én töretlen lendülettel igazítottam útba, mikor mondandóm felénél jelezte, hogy ő képes betalálni egy megadott címre egyedül is…
Roppant zavarba jöttem. Először arra gondoltam, hogy mi a baj azzal, ha segítek, és segítségemre miért nem tart igényt. Azt hittem, hogy goromba, pedig csak az történt, hogy én túlbuzgó voltam, ő meg őszinte.

Elkezdődött az előadás. A létezés jelenlétének szülő-gyermek kapcsolatáról kerekedett a szó.
A felvezető után konkrét problémák példáit hozták fel a hallgatók. A példák súlya hamar elvezetett a harmadik hetes, a 14 és 21. életév között lévő gyermekekig. Jöttek sorba a „nem tud leakadni a számítógépről”, a haverjai miatt hülye frizurát hord” és egyéb történetek, az elmesélő minden hiábavaló cselekedeteivel.
És jöttek másoktól a megoldások: „te is játssz a számítógépen, és ha a fiad kéri a vacsorát, akkor mond, hogy mindjárt, csak még végigviszed a nyolcas pályát..”, meg „megbotránkozás helyett örülni kell a hülye frizurájának, mert ezzel elveszed lázadásának értelmét”…

Mindenki tudott tanácsot adni a másiknak, ezoterikus ismereteinek fűszerezésével – hiszen ezoterikus klubban voltunk. Mindenki megoldotta a mások problémáját, és már már egyszerre beszélt mindenki.
És amikor már csattogtak a példák, érvek és ellenérvek, amikor már felszínre került egy valóban súlyos élethelyzet, akkor jelentkezett szólni a szenvedélytelen arcú férfi.
Az előadó szót adott neki, és furcsa, de még nem teljes csend lett a teremben.
A férfi halkan, de határozottan szólt, úgy, mint nekem a kapuban.
Azt kérdezte: „ Imádkoztál már a gyermekedért?”

A csend teljes lett. Elhallgattak az ezoterikus érvek. És ezzel a csenddel igazolta mindenki, hogy a szenvedélytelen arcú férfi a lényegről szólt, míg mindenki addig csak az ismereteinek fontosságáról.
Mert mindenki be van borulva a saját életébe, s mi rosszabb, a saját tapasztalatainak igazságába. Ami nem baj, ha tudja, hogy az csak egyedül az övé, és tök felesleges megosztania másokkal. Mert a tapasztalat fontos dolog, de csak annak lényeges, aki megéli.

Hazamentek a hallgatók. Kérdeztem a barátaimtól, hogy ki volt ez a szenvedélytelen arcú férfi. Annyit tudtam meg róla, hogy egy zongorista.
Ez is lehet fontos információ, de egyáltalán nem lényeges. Lehetett volna szívsebész, vagy targoncás, vagy üzemvezető… Ez mind mulandó, és addig, amíg van, fontos…

De amiről beszélt, az örökkévaló, ezért lényeges…


Adatvédelmi nyilatkozat | Kapcsolat
©2013 Minden jog fenntartva! Kiss Zoltán